A Nap tüzére vágyva száll,
Tavaszt susogva most szavam,
Füled keresve, meg-megáll,
Kacér dalával úgy rohan.
Nevet, ha végre megtalál,
Nyakadra fújja csókjait,
Hajadba fúrva meg nem áll,
Ha vágya bontja szirmait.
Szelíden ébred így a szív,
Szavamra halk kacaj felel,
Ma édes este méze hív,
Karod szorítva perzsel el.