Legfeljebb ha árnyalatnyit
Egy értelmes kérdésre sem futotta.
Amit föltettem, ügyefogyottan mind
felőlem tudakozódott, márpedig
ezekre semmiképpen sem adhatott
hitelt érdemlő választ. Nevetséges,
mennyire szűklátókörű tud lenni
az ego. Nem mentség, hogy az övé is
az volt. Sértettségemben nem kérdeztem
rá, ugyan mitől annyira bizonyos
magában, hogy képes feltételezni:
belém lát, még mielőtt egyáltalán
megnyílhatnék neki. Ha jól kérdezem,
ő is csak kérdésekkel felelhetett
volna. Akkor benne rekedtek, ahogy
a magaméi bennem. Évtizedek
múltán persze rendre ezeket is
föltettük egymásnak. Sejti-e már, hogy
legfeljebb ha árnyalatnyit változtak
a neki szánt válaszaim azóta?
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges