Laura levele hős megmentőjéhez
kép: Marcel Duchamp - Dulcinea
Mélyen tisztelt uram, maga nem tudja
mennyire vágyom az univerzum összidejére,
hogy kellőképpen szerethessem Önt.
mert még véletlenül sem szeretném
elszalasztani a jelen pillanat lehetőségét,
melyben érintés-közel kerülhettem
az Ön által oly' nagyra tartott magányhoz.
Édesnevű szerelmetes uram, maga nem sejti
hány évig tartott az életért folytatott küzdelmem,
leányként eltitkolni legmélyebb vágyam,
várni, élni, szeretni majd meghalni.
Minderről nem lehet tudomása,
hiszen soha nem mondtam,
s testem felfedezésével töltött éjszakáinkat
is eltitkoltam, pedig keze hitetlenül,
majd egyre szabadabban
újvilág-felfedezőt játszott rajtam.
Bár nem igazán értette hibáim s kudarcom,
lényegében csak karjai közt éltem,
ott találtam logikát hol ajkai kezdődnek,
merészséget is ott merítettem
a sápadt szénaboglyák tövében.
Nem sejtheti, mert ez is titok,
félelmét s bátorságát egyaránt csodálom.
Drága udvarlóm, látom, nem tudja, de
benne van felhőtlen színű szemében
a bizonytalanság ismeretlen árnyalata.
Kortalan, nem öreg, mint képzeli,
nem is lehet negyvenhárom évesen,
de rá se hederítsen, így is szeretem.
Avellaneda bukkant rá eltitkolt nevemre,
s magától, jó uram, így köszönök el:
Örökkön-örökké közelében él,
Laura Lope de Vega
(kit korábban mint Dulcineát ismert mindenki)
- Ady Ágota Melinda alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges