Lassan elfogy a hús
Repít
hiába ez az
ősz katapult
fejjel előre
pont a fák közé
arcomon horzsolás
szarvas ürülék
ágyékomon verejtékcseppek
és tölgyfalevél.
Ködfátyol lidércek hívnak
a rétre de a száraz fű
felett pókhálómaradék
*ahogy Ponciusz mondaná:
ökölnyál
meztelen vagyok
a test kéjtől forró
harmattól hűs
a nap vörös és remegő parázs.
Recseg az avar
a talpam alatt
öklendezik és hörög
bennem valami állat
lassan elfogy a hús
és a vadcsapás is
elhagyott gyíkfarok
vonaglik a végén
sápadt patakba lép a reggel.
A sűrűben sóhajt a rettegés
tüskés szárakat csapkod a fülhöz
húzza a bőrt a tarkón
a száj szélén friss nyál csillog
ahogy fog ellen fog recseg
görnyed a hátam
őz nyomokban cuppog a sár
ősz szeli át a bükköst és pár bordát (csak hogy fájjon)
tél szeretőm felől ősz katapult felé fúj a szél.
2018. október 13.
* Brian élete.. :-)
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges