Lassan
Lassan megszilárdul a bánat,
lépteimet figyelő sötét
karolja vállam.
Félek.
Ahogyan fellépés előtt szokás,
színpad,
kigyúlnak a fények,
de nem jön ki hang a torkomon.
Rettegek.
Izzik a sötét,
tömény a bú,
az is lehet, hogy múltkor
meghaltam, élet,
s azóta csak kitalállak,
mert
félek.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges