Léptem nyomát az ősz takarja
Uram! Megvertél két kezeddel,
szívembe oltott szerelemmel
kószálok az őszi ég alatt.
Kikerics-lila mezők igéznek,
vörheny- és sáfrányszín levélnek
sírgödre ásít, közel a fagy.
Szálerdők nedves avarát járom,
csönd, és homály az én világom,
mulandóságuk szépsége vár.
Vágyálmot idéző gondolat
kísér a gyér lombú fák alatt:
fogadja létem végképp e táj...
Uram! Mutasd irgalmas lényed
miként a sáfrányszín levélnek,
engem is engedj pihenni itt…
Léptem nyomát az ősz takarja,
tavasz se fakasszon majd dalra,
barkafűz selymén ha újra nyit.
_________________________________
Szombathely-Nagykanizsa között
a vonaton
2006 szeptember 8.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges