nézed a habokat
a dinnyehéj
hiába keres rímet
s fejet a kalap
amíg lehet
stoppold be a fehér foltokat
hiszen a feketénél van sötétebb
s a télnél hidegebb
mert ez
így
tébolyult óra csak
egymás kegyét kereső
törött fogaskerekek
beragadt rugó
nem ketyeg
emlékeidre
üvegtapétát
ragaszt a felejtés
nem látsz se ki se be
kulcsra zárt
nappalokban élsz
s reménykedsz
pedig a halál
váltságdíjért
sem fog visszaadni