KRUMPLISPOGÁCSA
Nagy fazékban főtt meg az öreg krumpli,
a héját forrón lehetett lehúzni,
majd gőzölősen állta-várta sorsát,
s a krumplinyomó bő torkába dobták,
az idő kimért tempójára várva,
egy kopott tálba torkollott a drága,
majd liszt hozzá, amennyit éppre felvett,
kis zsír az ösztön csipet sója mellett,
majd két jó kéz, mi gyúrósra keverte,
valahogy ígyen állt össze a lelke,
jó másfél centi vastag volt az áldott,
(az élesztő, a sütőpor hiányzott)
a gyúródeszkán elfeküdt laposra,
majd kiszaggatták illő darabokra,
s a regimentet nagy éhhel befalta,
a kizsírozott tepsi öreg alja,
a sütő tette ezeréves dolgát,
s az illat mennyig töltötte a konyhát,
vagy vacsorára, vagy éppúgy ebédre,
így sült az Isten csoda-süteménye,
s mert laposra, meg kerekre sodrozták,
úgy ettem, mint az ájtatos az ostyát.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges