Kredenc
Úgy nőtt oda a konyha szögletébe,
hogy rejtekét a dolgos kéz elérje,
a szekrények, s a tágra nyitott polcok,
bemutatták a kendőzetlen a sorsot,
ő volt a napi munka és ajándék,
a tálaló és egyben a pohárszék,
az edény, tányér mind-mind benne éltek,
szép otthona volt kanálnak és késnek,
s úgy meredezett föl a konyhakőből,
mint aki ingyen részt kap az időből,
volt benne hely, mi nem tartozott máshoz,
csak főzéshez meg ételfogyasztáshoz,
és volt rejteke, leskődésem félve,
a dolgok, szerek, kibújtak a fényre,
ott kerestem a világ rejtett titkát,
meg anyám sebkötöző vászoncsíkját,
meg tudj isten mit dugdosott az áldott,
volt olló, kötszer, gyógyszer, celofánok,
ma sem tűnődöm, neve mit jelentett,
az egymás hátán meghúzódó rendet,
vagy esténként a világ vonulását,
a vacsoráink mért adagolását,
vén kopottas lett, sose figyelőztem,
mert ő elvásott, én meg nagyra nőttem,
de lakmároztatta gyerekvilágom,
s csak ma értem meg, ahogy visszalátom,
a Nap is azért húzódott az égre,
hogy belessen a kredenc közepébe.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges