a Kockás füzet repeszei 2
*
számban összefut a táj
érzem fogaimra kulcsolódik
a horizont fogszabályzója
s ezért amíg nem érek nyílt vizekre
szó sem lehet nevetésről
majd ott ahol senki sem lát
fölvonok minden vitorlát
és az első belélegzett sirály után
pólóm alatt pihésedni kezd
a méla lapocka
*
néha
zöldre festem az eget
az almát lilára
szivárvány félkarikára
aranyzsinegekkel
deszkát kötözök
és azon hintázom
nincs előttem és mögöttem
csak molekulaszitákon
átszűrt vegytiszta Tér
melybe az Idő méze csorog
és megtörténik a remény
egy sohasem-lesz izzón
mégis földereng
s mikor a hamis foncsorok is
leválnak ünneplőbe öltözik
a csend
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges