Kit asszony szült, rövid életű mind,
háborúk kísérik útját végig
bőven, mert bő a kénköves zápor.
Lassan vetik el, gyorsan beérik.
Átzsong a tavasz virágként rajta,
mézédes kelyhe csupa ígéret,
de gyorsan hervad, akár az árnyék.
Sóhaj marad egy maroknyi fényben.
Ki ad tisztát a tisztátalanból.
Senki sem.Mert gyarló minden ember.
A sorsa pehely, terhe mázsányi
és csak hiszi, hogy legyőzhetetlen.
(Kép: William Adolphe Bougvereau)