Kimondatlan szavunk (Fúga)
"Csended ragyogja néma könny,
Hangod derengi néma csend."
--
Csended ragyogja néma könny.
Hangom ragyogja elfojtott ima.
Csendem derengi űr, ha fönt
Hangod derengi múltunk alkonya.
Csendjét ragyogod a jégcsapoknak,
Hangját ragyogod az olvadásnak.
Csendjét derenged nyári napoknak,
Hangját derenged ezer hazugságnak.
Csendjét ragyogom az igazságnak,
Hangját ragyogom a látszatoknak.
Csendjét derengem a szomorúságnak,
Hangját derengem tűnő szólamoknak.
Csendet ragyog fentről álmosan.
Hangot ragyogva sosem hallatott.
Csendet dereng, s hinni vélünk benne -
Hangot derengtél, ha némán vallatott.
Csended ragyogom. De néma könnyem.
Hangom derenged. Másokra kacagsz.
Csendem ragyogod. Így itatsz másokat.
Hangod derengem. Száz szavamban maradsz.
Csendben derengsz még néha álmaimban,
Hangod ragyog és vörös lesz az ég.
Csendem dereng elárult imáimban,
Hangom ragyog, te vagy, de Isten ég.
Hangunk ragyogod. Múlón mozdulatlan
Csendünk dereng még egy régi ágyon.
Hangunk derenged. Kimondott szavadban
Csendünk ragyog túl minden igazságon.
______________
A Lia ciklusból
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges