Ki váltja meg?
(Csíksomlyói áhitat. fotó: családi archívum)
Csupán betűk, szavak...
néhány gondolat,
mégis, megannyi szín,
mosoly, harag,
lélekdallamok,
és tenger könny fakad
a betűk, szavak
titkos burkain...
és a könnyű, fehér papír
vigyázza időtlen',
hallgatag',
az ólomsúlyú
és a szárnyaló titkokat,
tartja a lélek kőszirtjeit,
az ember önként vallott
bűnét, vágyát, könnyeit.
Különös titok...
talán csoda,
hogy az ember az a Földön,
egymaga,
aki olvas, ír, és hallik a szava.
Talán az Isten segít
- ha hisszük tetteit -
aki e rejtelemmel alkotta
teremtményeit?
Vajon az ember - nélküle -
ennyi erőre képes-e?
S e különös, Isten-alkotta csoda,
- a teremtett ember maga -
ha képes is mind megfejteni,
szavakba, dalba önteni
a lélek titkos pecsétjeit,
s megvallani
örömeit és vétkeit,
miért várja mégis az istenit:
hogy valahol, valaki majd
megváltja egyszer
a bűneit?
Talán az ember lelkében lakik
maga az Isten is...
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges