Kezem a kilincsen
Világéletedben
áldatlan-áldott sors tenyerelt rád,
mint bűnösre a lelkiismeret.
Magába zárt, hogy kitaszítson,
s befogadott utcára verten.
Dolgaid rendjét égette beléd
torz, vaksi gőggel, s elvakított
keresztre feszítetten.
Kenyér, csók, otthon
reményét adta csak az Isten,
s hittél neki hitetlenül.
Megjártad a mennyet, s poklot
ujjongva, kínban fel, s le
törött szárnyakon,
mint aki önmaga elől menekül.
Ma már csak a földön jársz
hátrafordulva, hogy láss, hogy lássanak.
Megtisztultál. Nincs utánad nyom.
Valahol várnak.
Kezed a kilincsen....
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges