ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Éjjel kinn az erdőben
vérszínű ajakkal sétáltok
világít arcod a sötétben
nevetsz velük -
- így képzeltelek el
gyerekek voltunk
mi meg ócska faágyon
a fiúkkal
a régi kőházból
bunkert építettünk
cigifüstbe kártyabarlangot emlékeztünk
többhetes szendvicseket rágva
a neon-műanyag
linóleum szobában
KING - ezni véreres szemekkel
nevetni régi vicceken
időtlen volt ez a szoba
mégis elmúlt
te kinn az erdőben
vérszínű ajakkal sétálsz
titokká téged varázsolt
a hold
fiatalízű estén
az erdőben sétáltunk
túl sok doboz cigivel
csak autó ne jöjjön
megtörne a varázs
régi arcok
új lélekké válnak
a ködben -
és beszélünk
beszélünk
szavak közé emléket tör
az ösvényen a csend
bolyongó lelkek
erdőben világító arcok
egymást tették szentté
a lépcsőn ülve aztán
új egymásra ismerés
csak ne jöjjön a hajnal
mert még
kinn a csendben
vérszínű ajakkal sétáltok -
átmenni másik házba
bemászni az ablakon
hogy mint
buszon hordott poros ruhátok
helyén a tiszta puha szagú hálóingek
most mindent megértsünk
mert ez az utolsó alkalom -
mellettünk alvó útitársaink
gyámoltalanok
az utolsó fogmosott lány is
már rég bejött
a messzi réten álló
csikk-sörösdoboz szőnyeges
linóleum lányzuhanyzóból
azon az éjjelen még
úgy lehetett mindent
hogy semmit nem volt szabad-
rozsdás furgon
platójába
ketten beülve
éjjel
maradék műanyagpohárból
langyos dobozos sörökkel
új fehér ruhában látni egymást
és látni szemünket-
a dombról
a város fényei
mint a jövő
remegnek
tudjuk mi vár ránk
hát iszunk a
már sötét közház
hűtőjéből lopott
pezsgőből
a dombon
a város
messze van
messze van
gyerekek voltunk

-

Kinn az erdőben
a hold fehérre festi arcod
vérszín-ajakkal sétáltok
örökké

(2004)