Kő alól bújó
Kő alól bújó
gyenge fácska
néz riadtan
a fénylő világra.
Fatönkhöz hajol,
kapaszkodik,
félénken
megremeg,
csodálkozik.
Nem sejti még,
hogy magányos,
árva:
fatönk-anyja rég halott.
Hiába vágyna
fény csókjára,
s hogy átöleljék
óvó ág-karok.
Hajtása gyenge.
Riadtan rebben
szellő dalára,
és egy kis levél
szárnyait bontva nyílik
épp’ széjjel,
halk rezzenéssel,
s víg táncra kél.
Ámul a fácska,
bánatát rejtve
nyújtózik
lassan
az ég
felé,
s a kicsiny levélre
párát lehelve
fohászát
susogja
- esőt remél.
Könnyekre vágyik,
fél gyökérrel
kapaszkodik
a napfény elé,
levelet érlel
ágán,
s gyengéden
árnyékot
borít
a fatönk
fölé.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges