Küszöbön sírok
(Versillusztráció Mónos Jenő festőművész grafikájára)
Nyitnám az ajtót, mindhiába,
fáradtan dől a szoba falára.
Félig nyitva áll, félig zárva,
kivénhedt, öreg zsanér-válla
rozsdától nyikorgó, ócska roncs.
Nyitnám az ajtót, és bemennék,
a régi illat ha még várna,
vagy legalább az öreg ajtó
oldalra dőlve, de félre állna:
utat nyitna a régmúlt világba.
Nyitnám az ajtót, és megállnék
küszöbén az ódon szobának,
bárhogy is fájna, emlékeznék,
apámra, anyámra − asztal várna,
megkopott széken dohos párna.
Nyitnám az ajtót - mindhiába.
Riadt pókok bérelt hazája,
fakó emlékek, kihűlt kályha,
a régi otthon: eltávozottak rideg háza.
Küszöbön sírok − elhagyott, árva.
http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=112852
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges