Köz(ivó)helyeink
Falra-hányt kor-só,
fél-deci,
már hangol a Zöld-ajtós.
Nem kell Cégér, jó a bor,
a hús is olcsóbb itt a lé(t)nél.
Zörgő haraszt szelet vet,
s minden az, ami…
a sör a galléré,
ha megdöntik,
-mint akit szeretnek-
és kőre köp(köd)ni
tilos.
Ki belépsz,
-akár a szentélybe-
százhúszat ver a szív,
a tüdőn kavargó füst a slukk,
ezer év felkrákog,
ugatni csak kívül szabad,
a köd pityókás színezüst,
s behozni nem ildomos
ide... a kutyádat.
Lógó betűk, rikító deszkafal:
FEJRE VIGYÁZZ,
A TETŐN DOLGOZNAK
s a rendelet zordan
harsányan, ostobán
néha rád mordul,
ha méricskéli szomjasan
söröd fölött a habot a szád.
Húzd meg a korsód, ne habozz,
ki tudja, meddig húzhatod,
meddig húz hasznot
bőrödből sok bőrtelen.
Vonót kapsz s néhány garast,
hegedűt, talpalávalót,
vigadva ringón egy (le)nyeletnyit.
Ajándék-ló ez, nyerít s foga nő
ritkább, mint a fehér holló.
Iszol vagy innál,
ez ma a kérdés
-magát fránya-fruska kelleti-
alma hitel, nem alkudhatsz,
kihúzzák lábad alól,
míg állni tudsz
az anyaföldet is
nyeretlenül, mint az e hetit
robusztus verőlegények.
S a fal se falaz. Füle van.
Káromkodsz, papolsz.Hiába.
Itt mindent tudnak az Égiek,
akkor is, ha hallgatsz,
-szentté úgy se avat senki-
régi mutatvány ez, ahogy...
frissen csapolt krigliből
félkézzel, egyedül iszod
a "sert" ki.
Mégis…
ki száj-kiverten idejár
s berúgástól-kirúgásig
csühög vakvágányon,
-boldog, szabad ember-
mit is remélhet,
mint a baka zsoldosztásnál,
kiegyenlíti tartozását
s hiszi, hogy holnap újra
visszatérhet.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges