ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ó drága Kövérhon, tán kicsit jobban is becsülhetnéd kövérkés, kövér, kövérjeidet, akik századokon át, soványak hadjait visszaverve, szívűkben örök kövérek maradtak e magasztos hazában, pedig mennyi nyeszledék bakancsa tiporta drága földjét! Verítekes kövér izzadsággal, soványak és kövérek vérével áztatva máig áll a kövér haza!
Puhány nép elvész, ezt minden kövér tudja. Ez az állítás halmozottan érvényes egy olyan népre, melnynek külső jegyei már első ránézésre megkülönböztetik az összes többitől. Így a kövér társadalom, ha nem akar sovánnyá degenerálódni, kénytelen volt duplán ordasi fenevad bátorsággal harcolni az őket minduntalan letámadó soványakkal szemben. Az eredetileg homogén kövér társadalom századok alatt láthatóan kövér, kövérkés és duci egyedekre bomlott. A kövérkések vegyes házasságokból születtek, akiknek kövér apjuk és sovány anyjuk, vagy inkább kövér anyjuk és sovány apjuk volt, egy-egy háború közben, után, foganva. Kövérségükből annyit veszítettek, hogy épp csak soványnak nem nevezhetőek. Billog van homlokukon! A ducikról nem is beszélve, ők a kövérkéseknél is satnyábban fejlett, kövérhez alig hasonló, jól láthatóan idegen vonásokat hordozó „kövér” állampolgárok, nem is érdemlik meg a kövér nevet. A született kövérek testsúlyukat magasztos származásuknak köszönhetik. A kövérkések és a ducik állandóan kilógnak a sorból. A kövér nép ha nem zárhatja össze sorait, végképp valami teljes lealacsonyodásra kényszerül. Ezért öntudatosan időről-időre felvetült a kövérkések és ducik másod, illetve harmadrendű állampolgárrá tételének kérdése, amit bár törvényesíteni a nemzetközi politikai összefüggések miatt soha nem lehetett, de kényszerűen, mégis egészséges öntudatú kövér társadalomhoz illően, ez az első-, másod-, illetve harmadrendű -úgy mint kövér, kövérkés, duci,-rendű állampolgár fogalma nagyon is élő Kövérhonban.
A néhány sovány vendégmunkást kizárólag azért tűrik meg, mert alkati adottságuk képessé teszi őket a kövérek által el nem végezhető munkák elvégzésére is.
Politikailag Kövérhon sem különbözik egyéb hazáktól. A két szélen állók, természetesen itt is két, gyökeresen különböző nemzetpolitikában gondolkodnak. Egyik oldalon minden Kövérhonban élőt, azonnal kövérnek nyilvánítanának, egyenlő jogokkal, a másik oldalon újra meg újra felvetődik a honpolgárság fokozatainak bevezetése. 120 kg alatt senki ne nevezhesse magát kövérnek, 100 kg alatt kövérkésnek sem, 80 kg alatt pedig ducinak nem. Így a 79,99 kg-os testsúlyú Kövérhonban élők automatikusan sovánnyá nyilvánulnának, testmagasságtól függetlenül. Jelszavak is röpködnek a levegőben, több mint amennyi veréb. „Kövérhonban kövérek laknak!”, „Aki nem kövér, húzzon el a soványak földjére!” Nem kövér az a kövér, aki sovánnyal képes házasodni és aki kövérkéssel vagy ducival összeáll, annak legalábbis megkérdőjelezhető a tisztesség és a haza iránti lojalítása.
Hogy néz ki egy sovány, nyeszlett, beesett arcával, hosszú idomtalan végtagjaival, horpadt mellkasával, nem létező hasával egy kövérrel szemben, aki automatikusan zsírpárnák közül csillogó szemével, pirospozsgás, szalonnás arcával, dupla -jobb esetben-, tripla tokájával, rengő hatalmas , hájas pocakjával, alsó és felső sonkáival maga a gyönyörűség. Ilyenkor omlik össze egy kövér a lelkivilága, mikor a többezer éves nemzet hazája verítékkel kiharcolt határain belül, egyes kövéreknek nem nevezhetőek, odáig süllyedtek, hogy Kövérhont akármilyen testsúlyú vezetők is vezethetnék. Ergo, ilyen körülmények között, mint legrosszabb és egyben mindenkit elrettentő agyrém is előfordulhatna, hogy Kövérhonnak sovány elnököt, miniszterelnököt, minisztereket választanak. Pedig ez olyan kézenfekvően aberáns gondolkodásmód, hogy még a politikailag középre azonosíthatóak is beleremegnek.
Milyen állampolgár az a kövér állampolgár, amelyik már azzal a fogyatékkal született, hogy elődei képesek voltak lealacsonyodni soványakhoz, vagy kövérkésekhez, akik szintén soványak utódai. Legalább mértéktelen, de hazájához hű lojalítással zabálna eleget ahhoz, hogy beilleszkedjen a társadalomba! Inkább éli nyeszlett, beteges életét, 80-90 éven át, úgy ocsmányul, rondán és visszataszítóan gyengén, mintsem rendes, kövérhez illő 50-60 göndör mosolyú évet, pufók arcú, határozottan honszerető, népet védő markáns harcosként, ha ezt a haza így kívánja.
Kövér, kövérek Kövérhonba! Kövérkés kövérek, dundik és soványak örülhetnek, hogy itt élhetnek! Hát nem logikus?
Törvényre nincs szükség, nemzetközi viszályokra sem. Mindössze egy aprócska toleranciára, önmérsékletre a nem teljesen kövérek részéről. Így legalább bebizonyíthatnák Kövérhon iránti elkötelezettségüket.
Mi lesz így a rendes kövérvérűséggel, ami népük egységesen hájas összetartó mentalítását is biztosítja. Az elterjedő soványvérűség, a búskomor nyamvadtak depressziós életét segíthetné elő. Ez ellen kell minden erővel harcolni... egyesek szerint.