ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Megsodorta rendesen?
- Én kérem, szokásomhoz híven verem és fonom.
- Részekben?
- Nem vagyok részeg uram, soha nem iszom.
- Ne tekerje ki a szavamat! Egyszerre, vagy külön veri és fonja?
- Tekerem... Értem már! A két végletre gondol, talán?
- Igen, az egyik a köteles, a másik a kötél nélküli. A döntés szerint nem úgy lett, ahogy a korábban jogtalannak ítélt jogosokkal le akarták nyeletni! Ezt most ők, az örökösök sodortatták, hogy végre megkaphassák járandóságukat. Kapja meg a magáét az az egy, aki nem volt hajlandó lemondani! Mutassa!
- Itt van kérem.
- Szép munka, ha nem is kábító. Azt hiszem szelíd, és nem vad kenderből készült...
- Úgy van uram.
- Végezze el az utolsó simításokat. Csináljon egy szakítópróbát, aztán kiosztjuk a részeket.
- Megmérem kérem szépen, nálam másfél tonna után bolyhosodott fel.
- Nem szakadt?
- Nem.
- Akkor jó, a jogát vesztettnek annál kevésbé. Kioszthatjuk neki a kötelesrészt. Szóljon a nagy kötelességtudásúnak és két kisebb, még csak spárgányira képzett munkatársának, hogy el lehet választani a részeket. A kötél nélkülit a kötelestől.
- Megbocsásson lecikázott bennem a felismerés, mint egy himbálózó függőhíd laza korlátjairól. Köteles vagyok jelenteni... Jaj, mit mondtam! Ugye kérem, ha nem kérem, vagy követelem perben, akkor köteletlenül hagynak?
- A köteles rész minden olyan embernek jár, aki túl sok csomót keresgél!
- Megértettem és megjegyeztem. A nagy csomó kákát kerülve, csomótlan peren kívüli egyezséggel, lemondanék saját kötelességemről.
- Elfogadom, de csak ha továbbra is marad a független kötelesrészek követelőinek, áttételes dependenciájú függőség okozója! Közérthetőbben, kötélség gyártója és készítője!