ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

-Már ezer éve szeretnénk - ha annyi ideje élnénk -, mély tiszteletünket leróni legkegyesebb igazgatónknak. Most, a hatvanadik születésnapján, saját kezdeményezésemből, kisebb - hacacárémentes, pezsgős, kaviáros, oldalt lenge sztriptíz táncosnők ékesítette - spontán ünnepet szerveztem. Meg kell mondanom, az egész munkaközösség - a pettykigondolóktól, a súrolókefe mozgatóig -, örömmel hozott egy-egy fél milliós, első osztályú üveg bort. Megbocsásson, szerények az anyagi lehetőségeink, ezért igazán ritka évjáratokra, amelyek több tíz, esetenként több száz milliónál kezdődnek, sajnos nem futotta. De a pettyesítők és pettytelenítők némelyike, így is egy teljes évi fizetését ajánlja, pezsgős üvegbe sűrítve, az ön mélyen tisztelt megünneplése végett.
- Ó emberek, néha kemény vagyok. Ha valaki a munkamorál ellen vét és nem tartja be a "semerre se tarts és végképp ne előzz" alapszabályomat, azt azonnali hatállyal, végérvényesen kirúgom és kirúgatom mindenhonnan. De keblemben köztudottan megnagyobbodott szív dobog - ezt orvosok is alátámasztották, tényszerűen szívnagyobbodásom van -, ezért vagyok ilyen jóságos, hogy a fészkes fene enné meg magukat! Persze jól esik az ünneplés, de másodpercre mérem az összes kiesett időt, amit munkaidő után úgy rátúlóráznak, hogy attól koldulnak. Drága barátaim, még egyszer köszönöm!
- Akkor most, igen tisztelt főnök úr, visszavenném a szót. Ürítsük poharainkat, üvegjeinket, a mi mérhetetlenül szeretett, tisztességben megőszült vezetőnkre, közösségünk alappillérére és összetartójára!
- Maga megbolondult? Ugye nem akarnak...
Mire kimondta, minden egyes pezsgős pohár és üveg tartalma, visszavonhatatlanul rázúdult. Szava sem lehetett, hiszen nem a szomszéd cég tehenére, még csak nem is a makrosimogatók lezöldült víznyelőjébe, hanem az ünnepeltre ürítették poharaikat. Ez ilyenkor így szokás! A fürdővétel után megszárítkozott, rövid, de tartalmatlan gondolkodás után eldöntötte, másnap reggeltől, a cégnek - kicsitől a nagyig - új személyzetre van szüksége és az ürítem poharam, sőt üvegem köszöntést, addig lobbizik, míg törvény nem tiltja ki a hepehupás síkagyakból.
Morrantott kettőt, feje nagyot huppant íróasztalán. Felsírt!
- Mama, mama, bibis, megütöttem a fejem!
Titkárnője, csendes - süketséget imitáló - mélabúval nézett, egyszerre két irányban a semmibe.
- Azt a teremburáját, maga miért nem dolgozik?
- A főnök úr elméltóztatott aludni, szundikált. Voltam bátor nem zavarni, őrködtem álmán, vártam, hogy megébredjen és frissen, fitten folytathassa építőtevékenységét.
- Olyan rosszat álmodtam és ma van a hatvanadik születésnapom…
- Ha nem haragszik, egy kicsit pletykás leszek. A helyettese, kisebb ünnepséget szervezett. De pszt, nem szóltam egy szót sem, maradjon minden köztünk. Aztán majd jól tessék meglepődni, főnök úr!
- Saját születésnapomra alkoholtilalmat hirdetek meg, ma kivételesen még pezsgőt sem iszom!
- Nem kell félni, kannás bort hoztak és kizárólag a maga egészségére szeretnék üríteni.