Könyörgés
Mama!
Hogy barázdáidon
sokáig megbújt miattam
annyi gyötrelem
− fájdalmas életem
minden nyoma − kérlek,
nézd el nekem!
Segíts élni, maradj örök
időkre velem! − szólítlak
önzőn, ébren és álmomban is.
Mama!
Kérlek, bocsásd meg,
nézd el önzőségemet,
múlhatatlan gyermek-vétkemet,
hogy könnyek, fájdalmak titkait
konokul, egyre kérdezem!
Nézd el, hogy ősz anyaként,
holtadban is csak általad létezem:
utolsó, halvány mosolyod is
remény, kegyelem nekem!
Mosolyod meghitt,
ha fázom, melegít.
Könnyed a hűs forrás,
ha bánat-láz hevít.
Mama!
Ugye remélhetem:
megbocsátod egyszer nekem,
hogy utolsó könnycseppedet,
elnémult szívedet is magamnak
ölelem, szeretetedre örökké éhesen?
Te már itt maradsz
mindig velem!
Szivárvány-mosolyod
éltető fény nekem!
Tudod, Mama, csak általad lehet
teljes az életem!
Előlem nem rejthet tűnt idő,
sem halál, sem végtelen,
elérlek ott is, a távol’ fény-hegyen
- halhatatlan lényedből
töltekezem.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges