Költő vagy!
Melocco Miklós Ady-szobra
Kellett neked Te mindenek tudója!
Haláltánc-játék. A minden kínnak
okozója az az utolsó szándék, hogy
megértsék végre kínjaid. Öreg vagy
- már majdnem negyven. Bel’szerveid
egymásra folyva lüktetik gyerekkori
dallamod. Csak az agy idomtalan - még
él. Bolond igéket suttog az összevarrt
szájnak. De ott a fék – a vég.
Nincs ki értse a zajt. A kattogó vonatok
rendjét. A sikolyok halmazának tágulását.
Megmaradt fogaid lélek-őrlését. Gyomrod
vérének zuhatagát, erek pattanását…
Költő vagy: szenvedj!
Írj szépet. Majd tapsok emelnek magad fölé.
Légy szépfiú dámák karjai közt.
Barát: büszkeség maguknak.
De ha a reggel még asztalon talál,
szétszívott dekkek, mint párnák
- nyálad a kifolyt sörre cseppen. Lám
csóválják is fejüket korlátolt hitek prófétái.
Halj meg!
A költő szoborként ideális ikon. Szíved,
mint betűhalmazok gyűlnek polcokon. Nem kérsz,
nem beszélsz. Nincs tántorgó józanész.
Csak rideg bronz-szemek, elképzelt vérerek
- az évfordulókon majd néhány hervadó virág.
Nesze neked Világ!
2011. november 1.
kedd 13:36
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges