Hordozhat-e jót a szív,
-sziklafal vigaszt,
hol a fény ered
s minden rút széppé válik-
ha gyűlöletet szít.
Nyílhat-e benne új tavasz,
álomnyi csendremény,
míg félelem gyötri,
s gyanús minden mosoly,
minden simogatás.
Hordozhat-e jót a szív,
hol törpe gnómok
törnek az égig
s mocskot okád a száj,
torz akkordot,
ahogy húrba csap
s a szó csillogó flitter,
csonkig metszett rózsatő,
vágyálom csupán.
Hordozhat-e jót a szív,
míg tanúit üldözik a kornak
hangját elnyelik a falak.
Hamisra festett szó az igaz,
kacsaraj, súg, bukdácsol, verdes
vadászeb lesz az ember
maroknyi mannáért.
Hordozhat e jót a szív,
mikor nem kér, ha kell, csak elvesz
s angyalarc fosztogat.
Mennyben él, poklot ígér.
Kezében letört olajág tetemmel
békéről papol
s beleroppan a Föld.
Hordozhat-e jót a szív,
hol a bűn fátylat terít ránk
s elfordítja fejét az Isten,
mint gardedám
-a világ őrjöngő bálterem-
és ördög itt mind, aki táncba hív
és táncba megy.