Kényszerű vendégség
Szedte - adta... a szaletli asztala megtelt vázákkal
vázáink, virágzásuk teljében lévő orgonavirágokkal
a kék kristályt, örökségemet Apámtól
tömör fehér virágokkal
töltöttem meg; sosem láttam ezt a vázát, ennél
büszkébbnek
a hosszúkás barna váza nyúlánk, délceg ágakat kapott
- Csodálkoztam is, hogy lehet a tömérdek virág egymással
szemben, ennyire tapintatos?
nyílt tekintetét fordította felém
valamennyi virág, sehol egy takarás
a széles lapos edényemből egyszerre, fejedelmi serleg lett
úgy illesztettem lilái fölé a párban járó fehét orgonaszálat,
hogy az alkalmasint beillene- akár
királyi koronának
Jól tettem -e, hogy mohó igyekezetemben
virágaimat, magam köré gyűjtöttem -
orvúl, szinte... házunkba költöztettem?
Mentségemre legyen mondva: engedelmes alattvalója
szeretnék lenni a néhány csokornak, - míg
el nem hervadnak, - míg
"minden élő sorsára nem jutnak"
Addig nálunk trónusukon elhelyezkedve:
" A Virágok Uralkodnak!"
________________________________________
2011-04-28
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges