A kék öntöttvas edény
Volt anyámnak egy öntöttvas edénye,
a csikótűzhely nyűtte-szítta kékre,
bár Isten bizony, irgalmatlan vén volt,
a platnin úgy ült, mint egy darab égbolt,
és ha a szükség tisztára sikálta,
a friss húst sülte ízlelős puhára,
de félretolva, fáradt estelente,
a krumpli héj is elidőzött benne,
s mert akkoron tájt szorgos munka járta,
így edény sem gyűlt össze garmadába,
bár gazdájának csak a szeme félte,
nem bántódott, mert sose tették félre,
a rámért dolgot mással nem keverte,
meghasználódva lett a konyha lelke,
s ha száradóra kitették a fényre,
az udvaron a Napot is elérte,
nem izgatott, mert másra járt a kedvem,
hogy két falás közt megszeretett engem,
s ha szolgálózni ma is kedve támad,
a gőz fölött még látom az anyámat.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges