Nem segít már a ráolvasás,
se kártyavetés, varázs étel.
A fejfára vésett szó csalás,
hatástalan a kézrátétel.
Romlott szívek mélyén bűn fogan.
Isten trónjához így ki ér fel.
Egymást marjuk körömmel, foggal,
győzködjük csalárd, hamis érvvel.
Emésztőnedveink elégnek,
a szó némán kifordul szánkból.
Felbolydult lélektelen lélek
álmodik szebb jövőt a mából.
Kálváriánk sose ér véget.
belepusztulunk, nincs mit tenni.
De szégyenünkért, ha még éget
- mondd -, ki fog elégtételt venni.