...a jövő pillanat
Messze mögöttem, életem nyara pihen,
lassan annak ősze is lopakodik, köd alatt
a jövő pillanat.
Hihetem-e még, amit gondoltam, vagy a nyár
perzselő tüze felégetett mindent...gondolkodom.
Találgatok, tartogat valami újat a borongós égbolt.
Nem látok tisztán, a késő nyári párán, tán' nem is
fontos...
A sors már elrendezte. Élet-fonalamat régóta fonják
a Párkák. Kezük lassan mozog, úgy érzem tudják
mit gondolok.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges