Jó...embernek lenni, azt mondják Uram.
Mások kegyeit mégse keresem.
Hamis Istenektől el nem ájultam,
mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.
Szót facsar a csend, torz a dadogásuk,
kiskorúakkal ők nem vesződnek.
Földbe döngölnek, hogy alulról lássuk,
törpék csak törpe álmokat szőnek.
Már nem kellesz nekik, észre se veszed,
világot uraló éhes termeszek
zabálnak fel. Rend, hatalom elrettent.
Pedig rád hivatkoznak, benned látják
megbújva tehetetlenségük bábját
néma cinkosukként , míg élsz. Az embert.