Lépj túl a kor üszkösödő romján,
akassz szögre gúnyát és rossz modort,
holt kérdés és iszapmélység válasz
nem ringat keblén soha fősodort.
Felkorbácsolt ösztön, hullámtörők,
úri kéjben sok cifra szenvedély.
Nem kellenek nekünk csillagjósok,
csak szajkózz, ne hallgass, beszélj, beszélj...
Törj, zúzz, rombolj, így öntenek ércbe,
forogj felettünk vihar-szél-kakas,
míg a véred is vörösbe kékül,
megavasodik rozsdában a vas.
Hagyj élni még s add vissza hitünket,
verd ékként harangszóba a csendet,
ha már fanfárjaink is hazudnak
s temetjük a meg se születteket.