Altass el suhanó szépség
mesélj fölém hajolva
mintha a búvó Nap és Ég
a szemfedelem volna
lehetsz angyalból boszorkány
vagy boszorkányból angyal
földöntúli álmot hozz rám
testemmel betakarlak
tüzeld át jégcsatornáim
zubogó eresztékén
vérem egy lángolásnyit
hogy bennem elenyésszél
őrizd álmaimat rólad
-ennyi szépség jár nekünk-
s minden éjjel várni foglak
újra ismeretlenül