(Grétsy Zsombor emlékére)
Az ajtó előtti sár emlékszik még lábnyomod mélységére
Meglehet, lelked éhsége volt a bűnös, átszöktél az égbe
Eszközök nélkül, csupán saját tested láncoltad csontjaidhoz.
Szőrszálhasogató elvek őrzik a valósnak tűnő poklot
Hol máglyarakásra vetik reszkető álmainkat,
Hol kimérák utolsó reménye füstölve kialszik,
S elporlad minden, mi itt tartott, egyedül a túlélést kívánjuk.
Jó lenne addig rohanni, míg átölelhetjük szabadságunk,
S lábnyomunk is eltűnik az ajtó előtti sárból.