Hozzám hajolt a hajnalfénnyel arcod,
szép mosolyod újult életet lehelt,
s a tűnt időből visszatérő harcod
reménykedni még az ég felé emelt.
Átéltem veled újra minden harcot,
hős küzdelmedet az elemek felett,
láttam a dühöngő tengert, a partot,
a fuldokló felé kinyújtott kezed…
Sokáig bűvöltem szép angyalarcod,
- hiába, a hajnal nem kegyelmezett:
eltűntél tomboló hullámok között.
Csak én éltem túl végzetes kalandod,
szemem hasztalan pásztázta az eget,-
a partra örök némaság költözött.
http://www.panoramio.com/photo/116241800
(Hajnalfény Platamonason, Gősi Vali)