ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- szinopszisok -

Az Urak Gyűrűje

Egy szemmel láthatóan nem öregedő törpemanó, Kosán Bolbi elhagyja lakóhelyét, hogy kalandokra keljen, és Dalfgan útját járva megszerezze az Urak Gyűrűjét. Vagyona zömét legkedvesebb rokonára, Dófróra hagyja. Kutatásai során Dófró megbizonyosodik arról, hogy örökölt gyűrűje az Urak Gyűrűje, és hogy a megerősödő Uronszar is tudomást szerzett a varázshatalmú ékszer hollétéről.
Közben azonban Dófró is elhagyja lakhelyét három barátjával Varcsadi Muszával, Bakbor Fidrukádóval és Tuk Pipi Reggelinnel, ám útjukon titokzatos és ijesztő sötét lovasok követik őket.
A történet ettől kezdve igen zűrössé válik: a Regőerdőn és a Buc-sírokon át a titokzatos Babom dűl Toma segítségével sikerül eljutniuk Zríbe, ahol megtudják: Dalfgan már hónapokkal ezelőtt indulásra akarta bírni őket, ám üzenetét egy feledékeny fogadós nem továbbította.
A sötét lovasok ráadásul a nyomukban vannak, és a városka néhány gyanús lakója is együttműködik velük.
Szerencséjükre a magát Dalfgan barátjaként és Vándorként megnevező kósza zakó megsegíti őket és minden szerencsés véget ér: a barátok megszerzik az Urak Gyűrűjét, és boldogan gyűrűznek mindenféléket, madarakat, bárányokat, tigriseket, míg meg nem halnak végül…

*** *** ***

A halál neve: Bolygó

A mély álomban alvó és álmodó madamemiss von Replay - Jones cicájával együtt - immár évek óta a Föld felé száll a Romos-most nevű csillagközi űrhajó fedélzetén. A veszedelmes bolygó, ahonnan madamemiss von Replay évekkel ezelőtt elmenekült, és ahol társai nyomorultul elpusztultak, időközben emberlakta bányásztelepüléseknek adott otthont. Ez a gyarmatosítás az Űrközi Bányatársaság ötlete volt.
A bányalakók élik bányász életüket, ám egyszer csak minden kapcsolat megszakad a bolygó és a Föld között.
A szörnykérdésekben járatos madamemiss von Replay rövid, de kiadós lelki tusa után visszatér rémálmai színhelyére, a Bolygóra, és egy szuperűrkommandó tagjaként ismét fölveszi a harcot az eleven emberi testekbe petéket rakó szörnyekkel.
Az űrkommandó veszít, a Bolygó szörnyei nyernek, és a Föld nevű bolygó nyomtalanul eltűnik az Univerzum történelméből.

*** *** ***

Doktor Acula

Messze, messze, a kárpáti havasok közt, hol hosszú a tél, rövid a nyár él egy csodálatos orvos, doktor Acula, a szegények jótevője, aki kizárólag éjszakánként gyógyít, és arról nevezetes, hogy piócát egyáltalában nem használ, betegei vérét maga szívja ki.
Egy napon szörnyű baj történik: Acula doktor kilép otthonából, hogy gyógyítani menjen, mivel erősen besötétedik. A jó doktor azt hiszi, hogy éjszaka közeleg, ám kiderül, hogy csak napfogyatkozás van, ezért az orvos világosodás után ott szívódik föl a napsütésben, még eltemetni sem tudják hálás gyógyultjai. De sírkövet állítanak néki a temetőben, és arra csak annyit írnak: „Itt nyugszik Dr.Acula!”

*** *** ***

Tetemre hívás

A radványi sötét erdőben halva találják Bárczi Benőt. Hosszu hegyes tőr ifju szivében; a helyszíni szemle nem zárja ki egészen az idegenkezűség lehetőségét.
Benő atyja, az államügyésszé lépett Bárczi, kastélyába vitette föl fia tetemét, és ott a holttestet letevék a hűs palotában; a holttest vérben hagyták, ahogy volt, nap nap után hevert egyszerű ravatalán, és az atya mellé állata őrzeni négy alabárdost: „Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
Sok gyanúsítottat odahív az öreg Bárczi, abban a reményben, hogy a seb vérzése tanúskodik majd a gyilkosról.
A palotát fedi fekete posztó, déli verőn sem süt oda a nap.
„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!” – mondja az öreg Bárczi nyomozó, és jő, kit az apja rendre nevez. De a seb bizony nem vérzik meg, jöjjenek bárhányan.
„Jöjjön utolszor szép szeretője, titkos arája, Kund Abigél!” – mondja a nyomozónyi Bárczi papa, és jő az; szeme villan s tapad a tőrre; arca szobor lett, lába gyökér. A sebből pirosan buzog a vér.
Ekkor azt mondja a apa: „Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”
Erre Kund Abigél vallomást tesz, ím ígyen: „Bárczi Benőt én meg nem öltem, tanum az Ég, s minden seregi! Hanem e tőrt én adtam neki öngyilkolás céljára.”
Ekkor a lány vadul a sebből a tőrt kiragadja, szeme szokatlan lángot lövell, s vércse-visongással rohan el. Vetni kezet rá senki se mer.
És még énekel is, dala víg: „Egyszer volt egy leány, ki csak úgy játszott a legénnyel, mint macska szokott az egérrel!”

*** *** ***

A fáraó kincsei

A zsidó származású József, kit egykor irigységből, féltékenységből testvérei eladtak izmaelita kereskedőknek, egy nap - immár magas állásában - fogadja élelmiszerért Egyiptomba érkezett testvéreit az éhínség idején.
József megparancsolja, hogy töltsék meg ez embereknek zsákjait eleséggel, a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tegyék vissza a zsák szájába. És még azt is parancsba adja, hogy a fáraó aranypoharát legkisebb testvérük zsákjának szájába tegyék gabonájának árával együtt.
Aztán reggel, virradatkor, elbocsáttattak azok az emberek, és elmentek a városból, de nem messze haladhatnak, amikor mondja József az ő háza gondviselőjének: „Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe, miért loptátok el aranyserlegemet?”
Azok pedig mondának néki: „Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?”
Mondták még hozzá:„Akinél megtaláltatik a te szolgáid közűl, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak.”
Mondta erre József, a nagyeszű: „Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.”
És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjáminak, az ő öccsének zsákjában.”
A testvérek pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.
És monda Júda, a legidősebb: „Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.
Kérdezte akkor József: „Van-é atyátok?”
Akkor a tesók azt felelék az Úrnak: „Van egy vén atyánk.”
Na, arra József előrendelte, hogy hívják el az atyjukat, aztán mikor azt elhozák, hát József megnyílvánította magát, és sok kincseket ada Atyjának és testvéreinek.
Így ért boldog véget a történet, és került a Fáraónak kincse József és testvérei kezére…