Hontalan
Orvul támadtak ránk,
nem volt rajtam nadrág,
bocskor se.
Rögtön késért nyúltam,
langyos permet surrant
ingemre.
Hányan jöttek sorban
én már nem számoltam,
velem volt az Isten,
asszonyom mögöttem,
visz a ló.
Végtelen a puszta.
Göcsörtös öreg fa
száraz ágán madár,
esténként haza jár.
Hozzám másképp szólnak,
máshol harangoznak
minden nap, ezután.
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges