Út mentén,
az árok oldalán
lila leplet
terít a nyár.
Hol nemrég még
az atracél kéklett,
s Iván napján a galaj
sárgállik majd,
most a zsálya az úr.
Aztán a Nap
majd lejjebb halad,
s a katáng lesz a kék,
gyújtoványfű a sárga,
rá a dér,
vörösre váltó
szederlevél.
Hát gondold át,
hogy mennyit ér
egy emberöltő,
üres füzetre mit fizet
a kollektív emlékezet.
Itt, a Csanádi-háton,
kis kanász, még egyszer
nem lehetsz.
Kővé varázsoltak,
disznók nevettek rajtad,
nem ölelt át senki,
de te, itt akartál
emberré lenni.