Hol a mennybolt ölel
Engedd
szabadjára lelked,
ha szabadságra vágyik
s ne mérlegelj semmit.
Tegyenek veled bármit,
míg hited meg nem ingat,
tárd ki szívedet,
hadd járja át tested
s csodával töltsön el
a megsarcolt lét.
Viseld könnyek közt
fájdalmát, örömét.
Emberi sors ez,
nincs más, mely így éltet.
Dicsérnek és elátkoznak
- egyre megy -,
nincs kímélet.
Tűnő szemfényvesztés,
hogy mennybe visz
mindkettő.
Az fájjon csak s gyötörjön a lélek,
ha több a juss érdemednél,
hagyatékod meg kevesebb,
s az is feledhető.
Bátraknál
holtadig légy bátrabb.
Fény légy a kés hegyén,
ha csontodig beléd hasít is.
Vakságban felismerés,
s ne alkudozz rá soha,
Napba hullj, ha hullni kell.
Ott vesse meg Golgotás utad
végén Isten a sírodat,
ki szenvedésed kínjait
végső számvetésként
magáéhoz méri.
S ha ott fenn, hol a mennybolt ölel,
csak egy parányi fénylő jel
emberi léted csillagképe, mit őriznek
szemük tüzében mások,
már az is megérte.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges