ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Kis Barátom - egy Kislány -, mikor Anyukája fölolvasta Neki az egyik Hogyan gondozzátok… című mesémet, odabújt az Anyujához, és megkérdezte: „És én hogyan gondozzalak Téged?”
Figyelj, Szofi! elmondom ezt is Neked,
Kamillának meg Jankának,
és más Kisgyerekeknek is.

Messze-messze – Földünkhöz mégis a legközelebb – a sötétkék világűrben van egy bolygó, melyet Vénusznak hívnak a hosszú szakállú Tudós bácsik, pedig igazából Szerelemnek kéne nevezniük.
A Szerelem és Szépség bolygójának.
Ezen a bolygón kizárólag nagyon pici kislányok és kisfiúk élnek, igazából nem nagyobbak, mint kicsiny magvacskák, és minden kisfiú és kislány, amikor előszólítja őket Szerelem Úrnőjének hangja, innen ered útnak, hogy egy-egy Anyuka pocijában elhelyezkedjék, és ott várja be azt a kilenc hónapot, míg rá nem nevethet-sírhat a világra.
Ekként jut minden kisfiú és kislány Anyukához, így jutottatok Anyukához ti is, Kicsikéim.
És mindabból, amit eddig elmeséltem, jól megérthettétek, hogy Anyukához jutni nem is oly nehéz dolog.
Mi több: Anyukátokat gondozni sem nehéz.
Mindenesetre könnyebb, mint bármelyik eddigi mesémben történt, akár a Tündérről, akár az Elefántról, akár a Sárkányról volt szó.
Mert az Anyukákat például sem etetnetek, sem itatnotok nem kell, mi több, hosszú - hosszú időn át éppenséggel Ő lesz az, aki etet, itat, ringat, altat Titeket. Még tisztába is tesz, amíg le nem szoktok a pelusról, és át nem ültök – végre! – a bilire.
Evvel hát nem lesz gond, miként Anyukátok elhelyezésével sem, ugyanis Ti a Szerelemről éppen oda érkeztek majd, mely hely Anyukátoknak is otthona.
Jogos a kérdés azért: hogyan gondozzátok Anyukátokat, ha sem szállásról, sem kifutóról, legelőről, sem étel-italról gondoskodnotok nem kell?
Az Anyukák szeretik a mosolyt: legyetek azon, már egészen öklömnyi korotoktól fogva, hogy gyakran mosolyogjatok Anyura.
Szeretik az ölelést: ha Anyu fölvesz titeket, soha ne felejtsétek el átölelni a nyakát, hozzábújni. Ezt nagyon szeretik az Anyukák.
Meséljetek Anyukátoknak: az sem baj, ha igaz mesét mondtok, elmesélitek, hogyan telt a délelőtt Apával, Nagyanyával vagy Papival a Parkban. Homokoztatok, saraztatok-e, mit építettetek, mivel játszottatok?
Mindent meséljetek el, de mesélhettek igazi mesét is, azt is nagyon szeretik az Anyukák.
Kérlek Titeket, ha Anyukátok mond valamit, ne tegyetek úgy, mintha váratlan megsiketültetek volna, hanem figyeljetek oda! Semmi nincs, amivel jobban elkeseríthetnétek egy Anyukát, mint ha nem figyeltek oda arra, amit mond.
Vigyázzatok Magatokra, avval Anyukátokra vigyáztok: minél kevesebb esés, seb a térden, könyökön, homlokon, annál boldogabb Anyu!
Ha mezőn jártok, ne feledjetek virágot szedni Neki, ha erdőn jártok, mókust keressetek számára; nem kell megfogni – amúgy se nagyon lehet -, elég megmutatni vagy elmesélni, már attól is vidám lesz; a Tengerből csigákat, kagylókat kell gyűjteni Anyunak, a folyókból, tavakból szép kavicsokat.
Segítsetek a főzésben Neki: nagyon szeretnek gyermekükkel együtt főzni-sütni!
Kedveseim: ha megfogadjátok tanácsaim, így gondozzátok Anyukátokat, sok örömötök, boldogságtok lesz Bennük avval, hogy Nekik szereztek sok örömöt és boldogságot.

*És evvel - legalább is egy időre - bezárom a meseládát