Napok óta esik
A Hold az éj öléből
Álmos-fáradtan tántorog elő
Csúszós felhőtócsákon
Botorkál
Térde rogyadozik
De nem mormol imákat
- Káromkodik
Mélységek felett
A múlt árnyai
Sikoltoznak
Emlékfoszlányok Szkülla és Kharübdisze közt
Árva sóhajok
Kucorognak