Arra lenn mélyebb a kék, és
feltűnő-szép, nagy virágok nyílnak.
Aztán meg éjjel, ha tiszta az ég, kis
márványgolyónak képzelik a Holdat,
és reggel, ha nyit a bolt,
ki este szegény volt ingyen vihet
kemencében lángolt
kolbászokkal bélelt szőke kenyeret.
Arra lenn fényesebb a harmat,
felhőből varrnak meleg ruhát,
mosolyokból épül fel a holnap,
s az élők meg a holtak úgy festik át,
mintha nem lettek volna,
sosem álltak volna épp ott ahol én,
és nem firkáltak hóra, faggyal virradóra,
kesztyűbe bújt ujjal, becsapós mesét.