Végre a béke, a csend van itt,
a kimondatlan, néma vágy
megszülte újra a harmóniát,
melyben az ember megleli
létének napszítta fényeit,
meglátja újra önmagát,
s mindazt a múlékony csodát,
amit az emlék visszahív:
peregnek, akár egy régi film
életünk legszebb percei.
Most minden hangos szó oktalan.
Jó ez a meghitt tisztaság,
ha megvillan benne a tűnt világ
minden kétsége, fájdalma is:
álomba simuló nappalok
nyomán a csituló szenvedés
beleolvad reményeimbe,
engesztelésül Téged idéz
a mindenség e békességben,
s dalol a szívem, hogy újra élsz!