ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Édes savanyú hagyma (cipolla in agrodolce).
Most tanultam ezt a különleges csemegét. Ajánlják előételnek, és körítésnek hús vagy hal mellé, fogyasztható frissen, amíg meleg, de hidegen is.
Az egész úgy kezdődött, hogy a szomszéd Cannara nevű városban rendezett hagyma fesztiválról hírt kaptunk és odalátogattuk. Egész szeptember hónapot a látványosságoknak szentelik, kiállítás követ kiállítást, színházi előadások, népművészet, zene, konyhaművészeti események teszik ellenállhatatlanná ez ősz hónapot. Az egész kavalkád csúcspontja a hagyma ünnepe.
Napközben könnyű sétával töltöttük a napot. Megcsodáltuk város régebbi és újabb épületeit, tereit. Már a 12. században városi rangra emelkedett, neve a „canna” szóból ered, mely nádat jelent, s ez a vidék ingoványos jellegére utal. Bizonyos vallási központ jellege van a városkának, mint Olaszországban minden városnak. Lakosainak száma 4300 fő és ehhez öt templom tartozik. Ez azt jelenti, hogy minden 860 emberre, beleértve a csecsemőket is, jut egy templom.
Megállunk a 13. században épült Szent Balázs (San Biagio) templom előtt, aminek nem csak régisége ragad meg, hanem a szent legendája is. Krisztus után a háromszázas években élt Sivas örmény városban (ma Törökország), egy Balázs nevű orvos, akit jámborsága mián püspökké választottak. Vértanúhalált halt a keresztényüldözések idején, Nevéhez sok csodatétel fűződik. A Legenda Aurea című gyűjtemény is említi ezeket. Egyik szerint úgy mentette meg egy kisgyerek életét, aki szinte megfulladt egy halszálkától, hogy megáldotta és két keresztbe tett gyertyát tartott az álla alá. Erre hivatkozva a gégebetegségek, torokgyík, fogfájás esetén hozzáimádkoznak, s lett az orvosok védőszentje. Szent Balázs vértanú emlékére végzik a balázsolás szertartását. Ez abból áll, hogy február 3-án a szent halála napján a mise végén a pap a gyerek álla alá tart, mint Szent Balázs, két gyertyát és áldást mondva kéri a vértanú közbenjárását. A gyertyákat előző nap megszentelték.
Erdélyi vonatkozása is van Szent Balázsnak, tudniillik az 1313-ban alapított Balázsfalva őrzi a nevét, villa Blasii néven jegyezték egykoron.
Estére mozgalmas, olaszosan látványos sokadalom alakult ki Cannara-ban. A sátrak megnyíltak, s az árusok hangos szóval kínálták portékájukat. Nem csak hagymát, szó sincs róla! Mindent, amit a látogatók szívesen vásárolnának: bizsut - ezer félét, ruhaneműt, sálat, sapkát, gyerekjátékokat, édességeket, pékárut és más élelmiszereket. Tolong is a nép, s ahogy besötétedik, lesznek egyre többen. Lampionok fénye teszi hangulatosabbá az estét. Természetesen a hagyma játssza a főszerepet úgy a sátraknál, standoknál, mint a falatozókba, kisvendéglőkben. Ennyi ember persze nem jut könnyen asztalhoz, de ott vannak a hatalmas étkező sátrak sürgő forgó pincérek hadával. Durván ácsolt gerendából állanak az asztalok, s a padok és egy-egy ilyen középkort idéző étkező sátorban az embereket százszámra várják a finomságok, ételkülönlegességek - mind hagymával kapcsolatos.
”A fesztivál jó alkalom arra, hogy életet vigyen a vidéki város mindennapjaiba” – mondja az ünnepi megnyitó alkalmával a polgármester.
Ilyenkor nem csak látványossággal és gasztronómiai örömökkel szolgálnak a sok ezer látogatónak, hanem megismertetik velük a város múltját, különleges épületeit, templomait és a tereken bőséges kulturális programot is kínálnak. Ha oda látogatunk, ki ne hagyjuk a Szent Ferenchez kapcsolódó emlékhelyeket, Piandarca mezejét és szentélyét, a sziklaemlékművet, ahol Szent Ferenc prédikált a madaraknak.
Visszatérve a gasztronómiára, megemlítek néhány különlegességet: - hagymakrém, savanykás mártogató, - hagymás galuska pirított szalonnával és kecskesajttal, - boros galuska vöröshagymával, - hagymával pácolt sertésoldalas, - sajttal töltött hagyma, - hússal töltött hagyma (8 féle), - édes savanyú hagyma, és itt abba is hagyom a felsorolást, mert ez utóbbi csemege receptjét szeretnem leírni. Hiszen ezzel kezdtem! „Az édes savanyú hagyma cukorral, ecettel vízben főtt készítmény, és a cukortól karamellizálódik kívánság szerinti színre. Igazi ízét kissé lehűtve élvezhetjük.” – vezeti be a receptet a fesztivál egyik szakácsa.
(Hozzávalók 2 személyre: 500 gr gyöngyhagyma, 2 evőkanál fehér borecet, 50 ml víz, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál extra szűz olívaolaj, só.
Egyéb tudnivaló: egy adag: 120 Kcal, könnyű, vegetáriánus étel, előre is elkészíthető, hűtőben lefedve két-három napig eltartható.
Elkészítése: Hámozzuk meg a hagymákat, tisztítsuk meg és hidegvízzel mossuk meg. Egy pohárban keverjük össze az ecetet, vizet, cukrot a megadott mennyiségben. Töltsük a serpenyőbe az olajat és tegyük bele a hagymákat. Gyújtsuk alá a tűzet, és pirítsuk barnára néhány perc alatt erős lángon. Adjunk az ecetes keverékhez kétcsipetnyi sót, töltsük rá a hagymára és hagyjuk felfőni. Tovább főzzük lassú tűznél 30-40 percet, közben többször megkavarjuk. A főzési idő a hagymák méretétől függ, legyenek azok elég puhák, de ne essenek szét. A főzés végén húzzuk fel a lángot, sűrítsük be, és néhány percig hagyjuk sülni, ameddig szép lesz a színe. Utána sózzuk és hagyjuk kihűlni tálalás előtt.
Vannak vidékek, ahol azon melegében tálalják, vannak, ahol fűszeresebben készítik vörösborral, balzsamecettel és szegfűszeggel. Ki-ki saját ízlése szerint ízesítheti.)
Ezzel a csemegével zártuk a napot, mely nem szűkölködött különleges élményekben.