ha majd öreg leszel
s csupán arcod ráncait
látják meg mások
(s hogy szépnek ne hidd
soha már magad – mögötted
gonoszul vihorásznak)
ne szégyelld mégsem
a sok bánattól szelíd árkot
fogadd el szeresd tovább
megvénült magadat
mások torz tükörben nézik
vénen is szép derűs arcodat
te már ugyanaz maradsz
(valaki talán önmagát vetíti
gúnyosan terád
tagadva rejtett bűneit
és saját torz vigyorát)
csak aki lelkéből lát
az látja szépnek a vének
bölcs lélekmosolyát