Templomodba tehozzád jöttem,
mert egymagamban élek szótalan,
hitvallásom, ami írva van,
éterbe szórni, tudom, nincs miért;
a fák viharban földig hajlanak,
én nem könyörgöm hozzád semmiért;
hagyd mégis azt, hogy kibeszéljem
nem jóság bennem, nem is érdem,
lázongásom, szívem fájdalma ez:
bár lenne hely, ami befogad még,
hol valakinek fontos lennék,
ha másnak nem, hát legyek csak Neked.