Húsvétkert
Nagyböjti szél fúj, áradást hoz,
bizsergetően langyos lesz
az őszi vetés tőle, zöld palást
terül a legelőre; dombocskák
alján hajnalonta lopva közelít
ravasz puha párába rejtőzve
a tavasz, s vibráló lélegzetével
cipeli az újrakezdés ígéretét;
Akárha szántóvető a magot,
teli marokkal úgy szórja szét
az eljövendő napok izgalmát,
örömét, enyhül a vasmarok-
szorítás végre, bárányfelhő
sereglik az égre, s végtelen fényes
kékség-áradás hirdeti, lesz itt
még feltámadás; az elaszottak,
nyomorultak hite telődik,
mert látszik, az ég földig hajol
s a láthatárral összeér valahol
a világ peremén, hogy kézen fogjon
a remény és az élet, hogy kézen
fogjon a húsvétkerti barka és a fény.
Szombathely, 2013. március 22.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges