Hófehér gyászban
Ti nem láttatok
annyi szenvedést,
amennyit az ember
csak akkor képes vinni,
ha zimankós, fehér éjszakákon
szívébe fagyott a bánat, és nem él már
kívüle sehol senki, semmi,
körötte minden kihűlt,
és halott fatörzsek dőlnek le sorban,
s a lehullt jégmadarak csontjain
nem hajt már soha didergő hóvirág.
Mert a kín nem csupán annyi,
mint a jeges földben vacogva
megbújó bogarak fuldoklása,
hanem dermesztő gyász
-, az anyák néma, örökig tartó,
könnytelen gyásza,
amikor átfagy a lélek,
- vele a vágy is -
és beledermed a csikorgó,
jéghideg
világba.
(Illusztráció: Internet, http://7torony.hu/content.php?c=60079)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges