Héjában sült krumpli
Sült krumpli sóval, zsírral estelente,
a fáradtsággal összekeveredve,
s míg sparheltünkből a parázs kilángolt,
a petróleumlámpa rávilágolt,
és mint akik a falatnak köszönnek,
úgy harapdáltuk nyugvással a csöndet,
az árnyak konyhánk zugaiba lestek,
és héjaroppant hangja lett az estnek,
ki törődött akkortájt az evéssel,
csak sorjázódott ujjunk az egésszel,
s míg bevégeztük, így-úgy jóllakottan,
nem figyeltünk rá, hogy az Isten ott van,
mert jó volt, hogy mi télidőt melegszünk,
meg hosszú estét, amit végigettünk,
kint szél fütyült, vén diófa sikoltott,
az éhes meleg széjjel pirosollott,
s míg új hasábfa lobbolt célba érve,
a deszkaplafonunk fölért az égbe,
a krumpli héj a krumpliját kereste,
más nem is történődött aznap este.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges