ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Az egerek még dohányoztak a zárkában, de már hálóingre vetkőzve. Néhányan a kövérek közül - a doktor tudja mért? - nem kaptak bagót. Ezek a példányok, mint hal a parton tátott szájjal nyelték a levegőt, amit a jószívű dohányzók számukra is füstaromával kevertek. Kárpótlásul dupla adag törkölypálinkát kaptak, amire szintén rászoktatták őket a derék doktorok. Azért is énekeltek együtt a többivel, mert aznap tényleg elsőrangú volt a kerítésszaggató.
Az öreg Lófogú – így hívták, míg volt neki a szájában –, a vénségbe belefehéredett szürke egér, itta a konyakot és röcögő hangon régi búzavirágéneket dünnyögött hozzá. Talán nem is hallotta a falusi pockok duhaj lármáját a másik csoportból, akik macskacsúfoló nótákat ordibáltak. Nem csoda, mert azoknak nohabort írt elő az orvostudós, aki néha megerősítette a fejükből kilógó drótokat.
- Kuss legyen odabenn! -, rúgott az ajtóba Hahn úr az ügyeletes foglár. A „kuss legyen” -re elhallgatott a társaság. A dohányzók elnyomták a csikket, s a nótázók is visszamásztak ágyaikba.
A mellettük lévő cellában, ahol a macskák iszogattak és fújták a füstöt, szintén hallották Hahn úr hangját. Néhányan a kábítószertől bambán csak a plafont bámulták. Azok még a szoba közepén ücsörgő vödörbe se nyaltak bele. Pedig még félig volt a finom, ínycsiklandó, habzó kumisszal
Az ajtó mellett a két irombamacska ügyet sem vetett a drogos társaikra; továbbra is kicsattanó derűvel gajdolták az „egyszer egy kutya a kolbászt ellopta” című nótát.
A kutyák termében a megmaradt két eb, tán nem is hallotta a két dilis macska nótáját. Ugyanis azok az utolsókat rúgták. Biztos, hogy megbánták szegények, hogy ilyen világra ellette anyjuk Társaikat, még tegnap frissiben ledarálták bio tápszernek a lovaknak

A lámpa alatt Perzsa Mici kuporgott. Ö volt a legfiatalabb a társaságban. Egy razzián bukott le, mert egyedül ácsorgott egy szórakozó hely előtt a kidöntött szemeteskukánál. Persze, hogy nyakbiléta nélkül. Ö sohasem dohányzott, nem is ivott, de egy laboráns megszerettette vele a könnyű, homoki fehérbort. - Ez a söpredék itt, nem is tudja, hogy ki vagyok én - gondolta sértődötten.
„Öt igenis kérem szépen, szerető család fogta körül. Kényeztették, tejben, vajban fürösztötték, s biztos, hogy az autópályán is csak véletlenül kötötte ki a gazdája a lámpaoszlophoz, mikor megálltak egy országúti pihenőhelyen. Persze, hogy nem vették észre, mikor továbbhajtottak. Biztos, hogy most keservesen keresik” - Idáig jutva, az emlékezésben, elsírta magát.
- Ne bőgj Mici, - simogatta meg vigasztalóan a buksiját Mancika, az iskolázott, novellakedvelő utcamacska, és megfontoltan leverte szivarjáról a hamut.
- Örülj neki kedveském, hogy behoztak. Itt a tudósok százai dolgoznak azon, hogy az érzékeny lelkű gazdád felesége is jobb csókálló rúzst használhasson, s a haját is tökéletesebben rögzítse az „akár esik akár fúj” - hajlakk. Ezt a pipere konszernt, aminek a reklámfilmjét állandóan láthatsz a tévécsatornákon, úgy hívják, hogy...
- Villanyoltás! - ordította ismét Hahn úr, majd lehúzta a főkapcsoló kallantyúját. Erre sötét csend zuhant a kísérleti laborba, csak a matuzsálem Lófogú bácsi dünnyögte még a búzavirág nótát.