Gyökerek
...
a mélyben alvó gyökerek
azt álmodják
hogy tudnak szaladni
s holnaptól biztonságban vannak
a fejszeéles jövőtől
csigaházba bújt az idő
erőtlen este gurigázik vele
eltöri és már reggel van újra
lemoshatatlan a kín
az eltökéltség színeivel
maszkírozom arcom
normálisra munkaképesre
kizárom magam
majdnem-édenünkből
magadra hagylak
s magamra maradok
kint üvöltő farkasok
és ravaszdi rókák járnak
a módszer más
de az éhség közös
nincs bennem félelem
vagy szánalom
karjaim készenlétben állnak
ölésre ölelésre
ősi ösztön ez
amit mintha elfeledtél volna
ne kényszerítsd rám
légvárak és remények
kinőtt tollkabátját
ne kérj számon
saját időmmel én is játszhatom
s nem nyer mindig
az ász pár sem tudod
ázott kutya-szagú délelőttből
vaníliacukor-illatú délutánba
lép a lehet
mutasd lapjaid
hogy ne dobjam be
ezt az éjszakát
futásról álmodó gyökereim közé
- Mirage alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges