Gyászhajnal
Édesapám emléke
Tűzfátyol az égen,
hódító virradás.
Gyöngyfürtös levelek,
remegő fényvarázs.
Ibolyakötényes
nővére messze jár,
arany verőfénnyel
köszönt az ifjú nyár.
Lovat ülök. Mint a
szélvész, száguld velem.
Kívülről vág, belül
süvít a félelem.
Vágta lassul. Anyám
hajol fölém, szava,
a suttogás szele
ébreszt: „Meghalt Apa…”
Állunk az ágy mellett.
Én álomittasan
nézem, máig nézem
a felfoghatatlant.
- Dudás Sándor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges